A kukorica az egyik legősibb gabonánk. Közép-Amerikából származik, ahol az őslakosok rengeteg módon hasznosították. A kukoricadara a kukorica magjának lisztnél durvább őrleménye, amely széleskörűen felhasználható.

Balatoni lányként a lángos az alap nálam. Viszont mióta teljesértékű növényi táplálkozást

részesítem előnyben nem könnyű mentes és finom lángost találni. Valaki vékony tésztás,

valaki vastagabban szereti. Én az utóbbit szeretem. Könnyen elkészíthető és kívül ropog,

belül lyukacsos a tészta. Lassan felszívódó szénhidrátot tartalmaz. Készítek hozzá vegán tofu

tejfölt és sörélesztő pehellyel "sajtosítom" a tetejét. Van szendvicskrémeink egyikével

feldobom.

Ha fánkot készítek, akkor pedig a "kanál is megáll benne" hozzáadott cukortól,

színezékektől, tartósítószertől mentes Mosolyka Flow szilvalekvárral töltöm. A jamekkel

meg egyenesen abbahagyhatatlanok.

Mikor fiatalok voltunk a húgommal ő sütötte a legfinomabb gofrikat. Apum pedig a legjobb palacsintákat, amit frissen magában kisülés után pillanatokkal szerettem a legjobban enni.
Egyszer emlékszem lesütött egy csomó palacsintát és mesésen fel is díszítette, diókrémmel töltötte, majd meggyújtotta. Felszolgáló volt és az étteremben ezt imádták a vendégek, én is.
Viszont azt egyikünk sem, hogy - akkor még ettem cukrot - helyett sót tett a csokiszószba véletlen. Így a látvány mesés volt, de az íz nem. Viszont az Ő palacsintái örök és számomra nagyon kedves emlék.

Lassan felszívódó szénhidrátot tartalmaz, GMO mentes.