A cukornád, amelyből a nádcukor készül, a trópusi és szubtrópusi területeken terem. Érdekesség, hogy aratáskor a növény szárát vágják csak le, nem húzzák ki a földből, így újra teremni tud és nem kell újra ültetni, vagyis egy megújuló cukorforrás. Ez nem csak gazdaságossá teszi a nádcukor termelését, de környezetvédelmi szempontból is hasznos.

A nádcukrot a növény húsos szárában található nedvből nyerik, feldolgozása során nem használnak semmilyen adalékanyagot. A folyamat során különválik a finom, kristályos cukor és a melasz (ezt a mellékterméket később a rum gyártásához használják fel), de a színanyagok egy része megmarad a cukorkristályokba zárva, ennek köszönheti a cukor a különleges, kellemes színét. Minél több színanyag marad a cukorban, annál karakteresebb az íze és aromája.

A lágy sötétbarna nádcukor különlegessége, hogy a kíméletes feldolgozásnak köszönhetően az átlagosnál jóval több melasz marad a végtermékben, ettől van sötét színe és karamellre emlékeztető illata.

A nádcukor kémiailag ugyanúgy szacharóz (két cukormolekulából álló szénhidrát), mint a répacukor, tehát nem ajánlott azoknak, akiknek figyelniük kell a cukorbevitelükre. Viszont mivel természetes, szennyeződés és mesterséges színezékmentes, jobb választás mindenki más számára.